Megromlott már a régi erkölcs. Egy kor veszőbe’ van megint. Szakadj le, új idők viharja! Pusztíts, dühöngj kedved szerint.
Bábel tornyának épitői, Hogy’ összezagyválódtatok. Kezdhetitek megint elülről... Óh, tartsatok bünbánatot!
Jut-e még eszetekbe néha, Mi az az Isten ostora? Mért kellett jönni vízözönnek, S hogy mért pusztult el Szodoma?...
Erős Spartára, bölcs Athénre, Rómára nem gondoltatok?... Egy népvándorlás jöhet újra!... Óh, tartsatok bünbánatot!
Kérkedtek azzal, hogy e század Mily bölcs, erős, mindenható. Nem leli kedvét délibábban S abban, mi szép, de nem való.
Ledöntött minden régi bálványt; De a sziv semmit sem kapott. Nem boldog és nem jó az ember!... Óh, tartsatok bünbánatot!...
Jól tudom én is, hogy a szellem Az ember dísze, jobb fele; De jaj, ha csak józan sivárság, Örömtelenség jár vele.
Mely megöli a gyermekálmot, Óh, az a szellem átkozott! Nem bölcs, a ki csak tud s nem érez... Óh, tartsatok bünbánatot!
A gyermek űzi még a lepkét, Vigan bársonymezőt tapos. Czukorról annyit tud, hogy édes S a virágról, hogy illatos.
A természet még egyre dajkál, A nap reánk áldást ragyog; Csak a bölcs ember szíve parlag!... Óh, tartsatok bünbánatot!
Megoldható-e annyi rejtély? S a tudás haszna óh, mi lesz!... A föld s nap élte is mulandó S velük az ember is kivesz.
S ki végsőnek marad, bevallja, Hogy boldogság itt nem lakott; Csak élvvágy s harcz az isten ellen!... Óh, tartsatok bünbánatot!
Hiába minden kutatások; Gyöngék vagyunk és kicsinyek. Áldott, ki a könnyet letörli S megért egy szerető szivet.
Ugy jártok, mint a zord titánok; - Csupán az istenek nagyok. Az ő hatalmuk víhatatlan!... Óh, tartsatok bünbánatot!
Jöjjetek sírni templomomba; Verjétek bünös melletek’, S a szeretet nagy istenétől Jó, tiszta szívet kérjetek.
A könnyezőhez, búsulóhoz Vigasztaló szót szóljatok. Egymást ölelve, megbocsátva: Igy tartsatok bünbánatot!
Cookies on Poetry Cove