Skip to content
1855–1889

Rezedának

Gyula Reviczky

Mikor már alkonyodni kezd, Kigyúló felhő jelzi ezt, Az árnyon áttör egy sugár még, Aztán kihül, kihal a tájék.

Kialvó éltem is kigyúl Még egyszer vágyak lángitól, És lelkemen, mig a halállal Küzdök, meleg sugár tör által.

Tőled jön mind e hő, e fény, Enyém vagy, drága nő, enyém, Mig a halál egyszerre orvul, Édes, ki nem szakít karodbul.

Te itt maradsz s elképzelem: Más fog nyugodni kebleden, De mert jó vagy s lelkem rokonja, Virágot küldesz tán siromra.

Oh hogy csak most találkozánk, Midőn a vágy ölő fulánk, Midőn mi mindennel fölérő, Téged viszontszeretni: késő!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Rezedának · Gyula Reviczky · Poetry Cove