Hejh, Debreczen!
Ha rád emlékezem,
Ittas leszek, de nem a bortul,
Hanem a kéjes izgalomtul.
Virágos serlegek mögül
Leánymosoly ragyog körül.
Május hava
Szebb volt-e valaha!
Bágyadt kedélyem újra éledt;
A föld megint a régivé lett;
Mint a minőnek álmodá
Gyermekhitem, jaj, nem soká’!
Három napig
Láttam csak falaid’:
De nem felejtem el sokáig
Tüzes szemű, bájos leányid’,
Egynek bübájos mosolya
Ah, tán nem is hagy el soha!