A liljomot ha már elúntam, S a csillagot, a holdsugárt, Elsirdogálni, ködborultan A hervadásrul meg nem árt.
mert versnek is van ám szezónja: Tudják ezt a redaktorok. Most őszi vers jön ép’ kapóra. - Én mostan őszi dalt irok.
S miért ne? hiszen napjainkban Épen legtöbb a jajgatás; És annyi tört sziv, annyi kín van, A mennyi borzas óriás.
Búgják, hogy óriás keservük, Hogy ők valódi mártirok. Jajgatni (rossz rimekben!) elvük... - Én mostan őszi dalt irok.
A legtöbb kedvesét temette, Olyant, a ki nem élt soha; De addig őrjöngött felette, Hogy végre elhivé maga.
Vannak, kik egyre halni vágynak, (Sirok-ra rímelik: sirok.) Ha kellenének a halálnak... - Én mostan őszi dalt irok.
Hát még a kik filozofálnak! Ezeknél fogy csak a papír. De aztán ám szörnyen kiválnak, Mindannyi problémákat ír.
Nehányan, mint zseník, epések. Tőrül szakadt vad Tímonok, Szivüknél csak fejök setétebb... - Én mostan őszi dalt irok.
Ez Byron álmait zavarja, S unalmas, mint a böjtölés. Rőf számra mérhető a jajja. És hangja pátosz, őrülés.
Heinéra hoz blamázst a másik, Petőfit bántja vajmi sok, S ez igy megyen Pálig, Tamásig... - Én mostan őszi dalt irok.
Derék legények mind a gáton. Egymásra mind irigykedik. Irásuk czifra ákom-bákom, És »el van nyomva« mindegyik.
Az akadémiát lenézi, És kritikusain kifog... A világot gúnynyal tetézi... - Én mostan őszi dalt irok.
De nini! most veszem csak észre, Hogy nem az őszrül zeng dalom! Sebaj, azért én az egészre A refrént mégis rácsapom.
Magyar költészet, te kopár fa, Bús hervadásodon sirok! Jer, uj tavasz, már nemsokára, Mert addig őszi dalt irok.
Cookies on Poetry Cove