Szállj le halkan a vidékre,
Nyári alkonyat!
Szőjj a drága lány szivébe
Színes álmokat.
Bontsd ki fátylad’ s hintsd a földre
Balzsamos lehed’,
S szárnyaiddal född be, född be
Titkos üdvemet.
Titkos üdvem, mint az illat,
Hangtalan legyen;
Csak ragyogjon, mint a csillag
Derüs éjjelen.
Néma hold, csak te tekints le
Meghitten reám;
Mig mélázó szemeimbe
Könnyet csalsz, leány.