Jobb, hogy ne tudjon rólad a világ;
Az életet jobb rejtve élni át,
Mint szüntelen’ vivódni, küzdeni,
És bírhatatlanért elvérzeni.
Az élet láza, csábja ingerel,
De hajh, csak addig, mig nem éred el.
A mire vágyol: kincsnek képzeled;
S a mit elértél: már nem élvezet.
Csak nélkülözz: Az élet igy tanit.
Hiányzani fog mindig valamid.
Hogy meg ne szoknád, nincsen oly gyönyör;
De puszta híja sírodig gyötör.
Óh, fuss, ha tudsz, a kisértés elül;
Ha van kis fészked, oda menekülj.
S ne láss a nagy világból egyebet,
Csak házad’, nőd’, mosolygó gyermeked’.