Skip to content
1855–1889

Meghalt

Gyula Reviczky

Meghalt: Közönnyel olvasod. Meghalt: Mindennap hallhatod. Hamar mondod ki, kurta szó, Mégis szivet rázkódtató.

A nyelvnek nincs búsabb szava. Ez az örök kháosz maga. A kinek szól, nem érti meg; A síri éj vak és siket.

A földi lét javát-jaját, Száz örömét és száz baját Nem érzi többé sohasem A szív, ha porlik odalenn.

Jöhet a nyájas kikelet, Fakaszthat miljó életet; Egész föld ünnepelheti: Szegény tatár, mindegy neki!

Ifjú, kinek az izma vas, Leányka, mint nyiló tavasz - Ha későn, évek múlva is: Meghalt, elmondják rólad is.

Kik itt vagyunk, kik itt lakunk, Egymásután mind meghalunk; S a temető szálló pora Multról nem álmodik soha.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Meghalt · Gyula Reviczky · Poetry Cove