Hull a virág, deres már a fa lombja;
Szép menyasszonyt most viszik a templomba.
Rátekintek az arczára reszketőn:
Isten hozzád! régi, csalfa szeretőm!
Elhangzott a holtomiglan ajkárul;
Lányka, lányka! hej a pártád elárvul.
Egy férfinak adtad el most magadat;
Az az eskü elhervasztja ajakad’.
Volt egy kis lány, szőke kis lány... régen volt!
Ugy szeretett... De mi haszna, rég’ megholt.
Kalapomat lehuzom a szemembe:
Tudja isten, nem vagyok jó kedvembe’...
Eh! hisz’ én is akárhányat szerettem;
Szivemet egy perczre nála feledtem.
És azután, hogy egymással beteltünk.
Más virágnak szívta mézét szerelmünk.
Hervadj hát el, ha kinyiltál férjednek;
Nem áldalak, átkozlak, csak... feledlek.
So’se bánom, so’se fáj, hogy elhagytál;
Találtam én szebbet - jobbat náladnál.