Aljas zsiványt, gaz árulót
Ha a törvény itél halálra:
Mindenki mélyen érezi,
Az élet kincse hogy mi drága;
De két gyerek, ha semmiért
Egymást levágja, legolyózza;
Mondják: derék, bátor legény,
Ki becsületét igy megóvja.
Lármázva, bor közt, részegen.
Ha jó pajtások összevesznek:
Ahelyt, hogy szégyelnék maguk’,
A »becsületért« verekesznek.
Karddal kell bosszut állnia,
Ki másnak tyúkszemére hágott;
Két bolond igy tűz össze és
Igy bolondítja a világot.
A meggyalázott becsület,
Szent elvek és nagy eszmék,
Kardhegyre nem bízzák maguk’,
Hogy azt vérrel befessék.
Ki vivni tud, a másikat
Tréfábul is leczudarolja,
A párbaj néki heczcz, minők:
Ballet, lóverseny, kártya, polka.
Csak lőjetek, csak vívjatok!
Van még e népnek ifjusága.
Az élet olcsó és bitang
S a puskapor, golyó se drága.
Csak lőjetek, csak vívjatok.
Ha nem vagytok jók semmi másra;
Olyan fán ugy se lesz gyümölcs,
»A melynek nincs virága.«