Rideg legény vagyok, biz’ az!
Most érzem csak, hogy e pimasz
Német görcs vagy mi vett elő
S vagyok az ágyban nyögdelő.
Egy lélek sincs, ki kérdené:
»Mi baj?... teát készitsek-é?
Kell egy pohárka rum talán?...
Vagy menjen fris vizért a lány?...«
Fekszem lázban, tehetlenül.
A várva-várt álom kerül.
A gyertya pislog rám csupán,
Mert más virasztó nem jut ám.
Eh! - flegma itt a fődolog!
Azért bizony, a ki dohog,
Mert agglegény maradt, buta -
Forduljon fel, mint egy kutya!