Beteg vagyok, de már belényugodtam.
Türök, várok, reménykedem nyugodtan.
Mikor jön végre az a fordulat,
Vagy egy másik, mely jobb arcot mutat.
El kell fogadni, bármit nyújt a végzet,
Aggály, remény egy nap csak véget érnek.
Egy nap mindennel tisztában leszünk,
Bár nem látunk többé, nem érezünk.
Akárhová fordítom is az elmém,
Nincs, hogy megnyúgovásom meg ne lelném.
Oh szép világ, szép ragyogó világ,
Azért könnyű most így tekintni rád.
Itt fekszem, míg az Isten így akarja,
Nem nyitva ajkam czéltalan panaszra,
De mégis egyre kérlek, Istenem:
Add, hogy halálom szép, szelíd legyen!