Skip to content
1855–1889

Az üres fecskefészek

Gyula Reviczky

Üres immár a fecskefészek, Elszállottak a kicsinyek, A boldogság kis hajlokában Most szemtelen veréb csipeg.

A nyugalom kedves tanyája Oly gondozatlan, elhagyott. Ki tudja hova, merre szálltak Egyenkint a családtagok.

A család elvesztette egymást, A gondos anya gyermekit, S kik egy fészekben laktak egykor Most egymást meg sem ismerik.

Átszállnak majd a nagy sereggel Beláthatatlan téreken. S egymásra többé nem találva Kötnek ki túl a tengeren.

S az ősi lak télben, viharban Szomorún, egymagában áll, S veréblakóktul bitorolva A boldog uj tavaszra vár.

Mert a langy szellővel, virággal Megtér a régi fecskepár, S a kis fészekre minden évben Uj élet boldogsága vár.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.