Skip to content
1855–1889

Az életből

Gyula Reviczky

A gólyák új honukba szállnak. A nap ragyog, de már nem ég, Az anya sírva gyászruhában Virasztja meghalt gyermekét.

Lombatlan ágakon keresztül Süvít a nedves őszi szél, Az anya felzokog bujában: »Kis angyalom, hová levél?

Itt hagytál, mint levél az ágat, Erdőt a vándormadarak, Elvitted mosolyod sugarát És szívem árva, bús maradt.

Sohajtok érted s úgy siratlak, Hogy a szivem majd megreped, Ezentúl én már mint az ősz, csak Szomoru, gyászos nő leszek!«

Nyilt ablakon tavaszi napfény Beküldi víg üdvözletét, Az anya boldogan beczézi Vén gólyahozta kisdedét.

A bölcsőnél térdére hull le, Könyezve súgja: »Emberek, A boldogság, a szív reménye: Megújul, mint a kikelet!«

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Az életből · Gyula Reviczky · Poetry Cove