Szidott, gyülölt, haraggal néze rám;
Nagy dáma volt s kevély a mostohám.
Én egyebet se láttam, mint halált,
Apám, anyám korán a sírba szállt.
Virágok nőnek ifju sírokon;
Enyémek egy-két jó barát, rokon.
Ők csítítgatták árva szívemet,
Az Isten ezt nekik fizesse meg.
Viharba’, szélbe’ visz tovább utam,
Fáradt vagyok s a czél még messze van.
Talán egy mérges hullám eltemet,
S túlparton én már ki se köthetek.