Skip to content
1855–1889

Aratás

Gyula Reviczky

Lekonyul a búza feje; Aratásnak van ideje. Gazda ember kaszát penget, Ugy vágja a sűrü rendet.

Hangzik a dal munka közbe, A kévét igy kötik össze, Sárga kalászt egybehányva, Mind izzad, de egy se bánja.

Elindulnak nagy szekéren, Koszorú van közepében, Aratásnak koszoruja; Igy mennek be a faluba.

A legvénebb béres aztán A tornácz elé akasztván, Körüle vig arcu lányok Járnak aratási tánczot.

S a gazda pihenni dől le, A gond messze van ma tőle. Ha csorgott is verejtéke, Mégis nyugalom a vége!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Aratás · Gyula Reviczky · Poetry Cove