Hajában kis piros virág,
Arczán a liljom éke;
Templomba igy küldték Idát
Szép ünneplő fehérbe’
Középen karcsu derekát
Kék szallag fogja által;
Igy áll, verőfényt hintve rád
Aranyos mosolyával.
S megy, hogy legelső vétkeit
Az isten megbocsássa.
Oh, verje mellét mindenik,
Mert ő is veri máma.
Az orgonának ünnepi
Siráma zúgva halkan
Szent áhitattal ihleti,
Mint túlvilági dallam.
S amint a főoltár előtt
Imát rebegve térdel,
Angyalka száll hozzá le és
Behinti égi fénynyel.