Minek fordultok, könyörögtök Az ég urához, emberek! Nem isten adja, de az ördög A mindennapi kenyeret:
Kenyérért van a bűn, gyalázat, A megalázás és nyomor, A szemek könnyben érte áznak; Az átkok átka a gyomor.
Balgák, kik türnek és remélnek, Kiknél a hit határtalan. Istenből csak a gyáva él meg, Az ördögé, ha vágya van.
A hős megdöglik a szeméten; Filiszter majmol bölcseket; Mezitlenül jár a szemérem, S bohócz, ki bölcsnek született.
Mert ég erényt meg nem jutalmaz, És meg nem sajnál szenvedőt. De Sátán bátor és hatalmas S ember sorsában részvevőbb
Ő megsegít a küzdelemben, Mert pártütő volt s most is az; Harczot jelent ő Isten ellen; Eszmét, mely végtelen s igaz.
Ha látom őket, kik lenéznek, Mert élvezik a sors kegyét: Nem egyszer forró vágyat érzek, Hogy kezemet nyujtsam feléd,
S hatalmad’ zengve azt kiáltsam: Oltalmazz, benned még hiszek! Vezess a harczra! Megutáltam Az erényt, mely mankón biczeg.
Benned van harczra kedv, erő még, Tied minden fortélyos ut. Bünben nem hisznek csak a dőrék: Csak az bün, mely napfényre jut.
Te rázd fel a közömbös Istent; Ne vesztegeljen tétlenül: A bátorság harczoljon ittlent; Az ég ellen te küzdj elül.
Igazság, Tantalusz gyümölcse, Elérhetetlen óhajunk! Közel vagy bár hozzánk, örökre Csak éhezünk, csak szomjazunk.
Igazság: hogy selyem a gaznak Erényes rongynál többet ér, S a jó falat, bár csuszva kaptad, Mint könnyel áztatott kenyér.
Szegény lány, kinek ifjusága Virágtalan, hideg tavasz: Hiába fogsz buzgó imába, Az égbe nem hat fel panasz.
De Sátán látja szenvedésed’, És mindig kész az alkura. Ad selymet, forró csókot, élvet; Rongyos ruhát az ég ura.
Költő, kinek lelkében eszmék, Ragyogó álmok rengenek; Ki lelkesülten odavetnéd A szabadságért mindened’:
Egy bűn van, tudd meg: lent maradni, Szegényen, ismeretlenül. Erény is egy: folyvást haladni S nem állni meg csak legfelül.
Sátán, imádlak! Nem vagyok már A régi hóbortos gyerek. Szivemben nem fog állni oltár Istennek eztán, csak neked.
Ura vagy az egész világnak; Hatalmad érzik mindenen, Neved’ kiáltom, úgy imádlak: Add mindennapi kenyerem’!
Cookies on Poetry Cove