Skip to content
1855–1889

A kanári sírja

Gyula Reviczky

Nem zugtak a harangok, Pap nem imádkozott; Nem vitte gyászfogat ki A kedves dalnokot.

Puha fehér kezecskék Csipkébe göngyölék, Egy köny, mely rája hullott: Ez volt a gyászbeszéd.

A kert egyik zugában, Hol legtöbb rózsa nyit, Parányi kis gödörben Alussza álmait.

Virágos nyughelyéhez Pillangók szállanak. A nap sző hantja közzé Aranyos szálakat.

Csalogány nyári éjjel Sirjánál kesereg, S a rózsa bokra hullajt Rá egy-egy levelet.

Ha fénynyel, illatárral Megjő a kikelet: Ibolyák nyilnak ott ki, E kis madárszemek.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A kanári sírja · Gyula Reviczky · Poetry Cove