Skip to content
1855–1889

A halál

Gyula Reviczky

Egy tegnap, egy ma s egy holnap megint: Igy halnak sorban ismerőseink. Ellenség, régi s uj barát vegyest Ez úton hagynak el, jegyezd meg ezt!

Másithatatlan, biztos esemény! Időtlen én után örök nem-én. Mindennapos kép, közönyös dolog Annak, kiben még életláng lobog.

A túlélő olvassa hidegen, Miben halt meg, hány éves volt N. N. Magát siratná, őt siratva meg. Egy év vagy annyi sem, s utána megy.

Szerencse, balsors meglepő lehet. A síron innen véletlen vezet. Egész éltünk esetlegek sora: Csak a halál nem váratlan soha.

A kisdedről nem tudja senki sem, Hogy bölcsőjében mily jövő pihen. Egyet mégis mindenki eltalál: Hogy minden élet vége a halál.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A halál · Gyula Reviczky · Poetry Cove