A végtelenséget belátom; Kezdet sehol sincs énmegettem. Átestem miljó változáson; De nem tudom, mikor születtem.
Ezer halálom volt immár nekem S születésimnek száma végtelen. Voltam az első vércsepp egykor, A mely Kainra csepegett,
S a rózsaszál, mely a habasszony Vércseppiből keletkezett. S mikor kő voltam, hideg, érzéketlen, Nyugalmat én akkor se leltem;
Mert Jákób rajtam álmodá, Hogy angyallal harczolt soká!... Volt egyszer egy mihaszna, vak s beteg; Mondott egy hosszu, büszke éneket
Hős Ilionról, harczokról... szegény! A koldusbotja voltam én. Sok szeretője volt Aszpáziának: Én voltam a szive neki.
Egy bölcscsel egykor engem itatának. Hjah! bölcset gyilkol, a ki teheti. Abdérában csupa bolond lakott; Engem, a békát, egy se bánthatott.
S voltam a Kleopatra buja szája; Antóniuszt csókoltam eleget; S hogy elrohadt a föld legszebb rimája, Belőlem kígyó mérge lett.
Az asszonyok is mérgesek; Marnak, kinoznak, rontják véredet. Jézusnak egykor Golgothán, Mint szivacsot nyujtott a vad pogány.
Sohajtozám Ahazvér ajkain: Meg nem halhatni óriási kin! Lángoltam és eretneket Nyaldosnom óh, be jól esett!
S midőn szél ingatott a fán S voltam borízü alma, tán Megettek?... óh, dehogy!... fura! Tellnek valék a czentruma.
Pestis voltam s megöltem legelébb Egy olasz amoroso kedvesét. Tövis koromba’ volt egy kis kalandom Burgundi Máriával, s mért tagadnom,
Jó tréfaság volt s mondhatom, Gyönyör volt a szemérmes asszonyt Halálra kinzanom. Nem is levék aztán pocsékra tinta;
Mert egy sürűvérű komédiás (Rossz gyomruak mondják, derék irás) Hamlet históriáját vélem irta. Később, emlékszem, Don Quijote
Agyában volt a székhelyem, S a jó lovag legott Sovány s bolond lett szörnyüségesen. S mert nincsen kötve semmi kelyhe’,
Lettem Maratnak nyelve, Aztán meg’ édes torku csalogány; Megédesült dalomtul a magány. Voltam pompás kamélja; kéjjel
Örömlány keblén hervadék el. Sőt már golyót is öntöttek belőlem; Csatába vittek katonák; Prédára lestem puskacsőben
S Petőfi szívét jártam át. S bár sorsom ennyit változott, Nem multam el s el nem mulok. S mig ezeket beszélem,
Egy bolondnak fejében Egy darab agyvelő vagyok.
Cookies on Poetry Cove