Skip to content
1890–1941

Vissza

Sándor Reményik

Én nem tudom: hova. Én nem tudom: mire. Én nem tudom, hogy ki után. Csak vágyom, vágyom - -

Talán egykor élt életem, Talán sosem élt életem után. Vágyom, vágyom - És nem tudom, e vágy

Előre néz, vagy vissza: A reménység, vagy az emlékezet Felbuzgó talajvizét issza. Vágyom, vágyom - -

Én azt hiszem, hogy vissza. Így vágyhatik a kinyílt és csalódott Virág bimbókorába - Így vágyhatik a meglett és megrendült

Férfi gyermekkorába - Így a kipattant rügy a fába vissza - Így a fa gyökerébe - Így nemzet a talán valaha volt,

Talán sosem volt ősi dicsőségbe - Így vissza, vissza Egyetlenegy nagy fehér békességbe Az össze-vissza tarka sokaság -

Istenbe vissza, Vissza, vissza A teremtett és megromlott világ.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Vissza · Sándor Reményik · Poetry Cove