A szentegyházat gránát verte széjjel,
Pozdorjává zúzott tetőt-falat;
De jött az ember új, örök reménnyel,
És elföldelte a halottakat,
Kik ott hevertek temetetlenül.
A templomot újból fölépíték,
Fölépítette új, acélos hit:
„Sorsvesszőzte szív, légy alázatos
És ne kutasd az Isten titkait,
S a mélybe mérő-ónod ne bocsásd!”
A templomot újból fölépíték,
Hozsannát zengtek: Sion újraéledt!
A pusztulás, a jaj feledve rég,
Olvastattak engesztelő miséket,
Hogy, akit éget még a mult, megtérjen!
Fényben úszott az új templom hajója,
Ünnepi zsongás a boltívek alatt,
De, hogy a pap a misét kezdte volna,
Rémült torkán az ige elakadt:
Az oltárterítőn egy vérfolt ott maradt.