Skip to content
1890–1941

Új Szt. János-kórház

Sándor Reményik

A 14-es villamoskocsi Be gyakran hoz most erre kifele: „Új Szt. János-kórház, végállomás.” Én csak átszállok ott. - -

S átszálltál ott Te is. Te is. Vergődő szárnyad, szivárványos szárnyad, Gombostűre szúrt drága lepke-lélek -

Ott vert még egy-kettőt - s elpihent. Aztán elszabadult. Átszálltál azután. A Golgotáról a Tábor hegyére,

És nagypéntekről húsvét reggelére. Új Szt. János-kórház, végállomás? Nem. Csak átszállóhely. Neked bizonyosan.

Hiszem.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Új Szt. János-kórház · Sándor Reményik · Poetry Cove