Skip to content
1890–1941

Tanács

Sándor Reményik

Te ne kérdezz, csak menj az utadon S meg ne állj körülnézni, A kétely gyilkos sebet üt belénk S a lelkünk, a lelkünk bevérzi.

Te ne kérdezz, csak menj az utadon, Az agyad bármi kábult, A gyöngeséged, tétovázó vágyad Egy hanggal el ne áruld.

Magadba higgy és menj az utadon, Mint kit nem döbbent titkok árnya, Gyáva, ki minden mondata után Megtorpan kérdőjellé válva.

Mint Lót, eredj a kőkemény paranccsal, Mögötted lobogjanak a csodák, Mint akinek csak ökle, foga van, Úgy menj a pusztuló világon át!

Az égbe ne tekints, de forró karral Öleld az anyaföldet, Vissza ne fordulj, jaj, ki visszanéz, Nem mozdul az meg többet!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Tanács · Sándor Reményik · Poetry Cove