A szülőházam előtt elmegyek,
Mit is jelenthet ez a ház nekem?
Bár egy városban élünk ő meg én:
Két rácsablakos komor idegen,
Mi nem ismertük egymást sohasem.
Ő hányszor mentem el előtte már!
Észre se vettem, - egy emlék-sugár,
Egy sejtelem-híd sem köt vele össze.
Születtem benne - ennyi az egész.
Szüleim otthonuknak sátorát
Elvitték onnan. Emléktelen ködben
Vittek az ódon kőküszöbön át.
Később mutogatták: a szülőházad.
Azóta hányszor megyek el előtte.
Rámnéznek a vasrácsos ablakok.
S egy kérdés mégis összekapcsol vélük:
Hol lesz a ház, amelyben meghalok?