Skip to content
1890–1941

Szószéken

Sándor Reményik

A halál aznap azt súgta neki: A szószéken ma nem állsz egyedül, A szószéken ma én állok veled, És amikor legjobban tündököl,

Elmetszem szavad aranyfonalát. Ő visszanézett napsugár-szemével A néma szónok éjsötét szemébe: Jól van, halál, ma ketten prédikálunk -

De harmadiknak Isten is beszél.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Szószéken · Sándor Reményik · Poetry Cove