Skip to content
1890–1941

Szív

Sándor Reményik

Szív - emberszív. Csakolyan, mint a másé. De mégis másnál rokontalanabb. A végzet jegyese

S az elhagyatottságé. Szív - magyar szív. Szív-alakú sziget. Körülnyaldossa bánat-óceán.

Körültombolja sötét gyűlölet. Szív - figyeld a rendhagyó verését: Néha szinte eláll. Aztán jön egy óriás dobbanás,

A csillagokig fel - - Azért sem a halál! Szív - árva szív. Hogy fogták kétmarokra

Ezt a szívet vaskesztyűs századok! Hogy szorították irgalmatlanul! És ime mégis, azértis dobog. Nézd meg ezt a szívet:

Immáron teste sincs. Csak puszta szív, Kitépett szív. De éppen így lett mérhetetlen kincs!

Ha bűne volt: A testével elmult, megsemmisült. A pusztában önmagára talált A szegény szív

S minden vadrózsája megnemesült. Vedd ma körül áradó szerelemmel Ezt a szent, szív-alakú szigetet: Magyar szív az,

Sokat szenvedett szív -: Az én szívem, a te szíved.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Szív · Sándor Reményik · Poetry Cove