Ó, felkanyargó hegyi lámpasor... Most minden este látom vonalad. Hol ér az utca véget: nem tudom, Tán csillaggá lett lámpások alatt.
Sajgó szívemben minden összefoly, A földi fény s az égi jel... Ne volna most, ne volna ily közel Ahol Ő élt és dolgozott: a hely.
Az utca... sosem volt ily meredek. Rózsadomb?... Dolomitok, Alpesek. S tudom: ha hegyet hegyre hajigálnék, Az Ő nyomába én hiába hágnék.
S tudom, ha csillagról-csillagra lépnék, A közelébe még akkor sem érnék. Ziháló mellel csak megyek, megyek. Az Ő utcája nagyon meredek.
Most fent vagyok - állok a ház előtt A novemberi tompa borulatban. Itt küzdött, nálam százszor szenvedőbben S ezerszer gazdagabban.
Itt szentelte meg a mindennapot, Minden bút-bajt boldoggá avatott. Itt élt, nálam ezerszer gazdagabban, Mosolygott mandulafanyílás idején
S csillagtalan adventi borulatban. Hányféle fényben látta ezt a házat! Hogy szállt szívére alkony és alázat, S hogy virrasztotta át az éjszakákat.
Messziről jöttem azelőtt ide. Alig szóltunk egy szót - már válni kellett. Átdobnám most szívem a Rózsadombon Egy percre: Testvér, mit csinál a Lelked?
Közös tanyánk lett ama Rózsadomb. Rózsadomb: édes-bús budai hegy... Szomszédok lettünk: két közeli utca - Csak egyik jobbra; másik balra megy.
Gül Baba kertje itt volt valahol, Itt illatozott milliónyi rózsa. - Ő tán a szent pogány kései lánya, Töviseken elomló nőalak -
Milljó rózsából neki mi maradt? A Kereszt és egy halvány gloriola. A házuk előtt sokszor elmegyek most, És idegenül elcsudálkozom.
Azelőtt csoda volt, hogy itt lakott, Most itt-nem-létét tompán bámulom. Sajgó szívemben minden összefoly: A földi fény s az égi jel,
Ne volna most, ne volna ily közel Ahol Ő élt és dolgozott: a hely! Ziháló mellel csak megyek, megyek, Az Ő utcája nagyon meredek.
Tudom nem érem el, - ha fenn vagyok Vakon döbbennek rám az ablakok. Hol jár Ő már: isteni Lehelet Lángok, rózsák és csillagok felett!
Aztán, csak a kilincsre téved mégis, S a gyermekei fejére kezem. - A verseimet Ő így simogatta - Lepattan lelkem hétzáros lakatja,
S mindennapra kikönyörgött rózsái Tűnt illatát egy percig érezem.
Cookies on Poetry Cove