Hallgassátok csak, ez aztán a per, A furcsa, furcsa per! Egy oldalon a nagytekintetű És nagyszakállú Akadémia,
A tiszteletreméltó testület. A másikon csupán egy kisgyerek: Szőcs Ádám Webb, a Szőcs Jenő fia. Hallgassátok csak, furcsa, furcsa per,
Még elveszti az Akadémia. Szőcs Ádám Webb, a Szőcs Jenő fia Az első latin oskolába jár. Röpköd ajkán „Asinus”, „Bestia”.
A kishúgának mondogatja szépen, Otthon, - nem sértő szándékkal - dehogy, Ártatlanul, csak úgy - gyakorlatképpen. A latinnal még nem tudjuk, mi lesz.
De egy biztos: ő már nem tévedez Szép anyanyelvünk ős-rengetegében. Ő szigorún veszi a magyarsággal A dolgot - s ha kell, - érte perbeszáll
A tekintetes Akadémiával. Hallgassátok csak, furcsa, furcsa per: Szőcs Ádám Webb, a Szőcs Jenő fia Otthon egy megcímzett csomagra lel.
„Aranka ucca”. Ucca! így, két c-vel! Ádám szemében lobban a harag, Rázza fejét bozontos üstökével: Ki merte írni, hogy merte két c-vel?!
Anyja a boltost menteni próbálja, Magyarázza az új helyesírást, Hivatkozik az Akadémiára, (S magában büszkén mosolyog talán... )
De Ádám toporzékolva kiáltja: „Úgy írom, ahogy az öregapám!” Meggyőzni nem lehet. Makacs kuruc, Kérlelhetetlen logikával kérdi:
„Akkor az utat is úgy írjam: uc?” És áll a per, a furcsa, furcsa per: A forradalmár Akadémia, S Szőcs Ádám Webb, a kis konzervatív,
A Szőcs Jenő fia. Figyeljétek csak, furcsa, furcsa per Még elveszti az Akadémia.
Cookies on Poetry Cove