Ó, szavaim, ti szomorú szavak,
Mondjátok, elég szépek vagytok-e,
Hogy aki olvas, vissza ne riadjon,
S édesen fájjon, ha fáj a szíve,
Szavaim, orvos-szavak vagytok-e?
Mert semmik vagytok, ha utánatok
Égőbb a vágy és tátongóbb az ür,
Szűkebb a sorskiszabta horizont,
S jobban sajognak a sebek belül,
A harc fölé ha béke nem derül.
Ó, szavaim, ti halk sebkötések!
Ha ügyetlenül tettem föl, mit ér
A fehér pólya bús szívek felett?
Művészet, tudás, szeretet, mit ér,
Ha átizzik a kötésen a vér? -