Skip to content
1890–1941

„Ördögszoros”

Sándor Reményik

Mi dübörög, a szikla, vagy a víz? Egyszerre dübörög Az Izvor és az ördög katlana. Az Izvor benne habzik.

Pezsgő nem habzik így, Tokaj nedvének nincs ily ereje. Ezt nézni: mámor. És hozzá képest rongy a szenvedély.

Egy törzs fekszik az ördög katlanában. Fenyő volt valaha, Évszázados fenyő. Az ember rönknek készítette ki.

Ezóta asztal volna tán, vagy ágy. De mást gondolt a szél. A fergeteg Fogta és ledobta a szakadékba.

Most ott pihen, S a végítélet trombitáit várja. A szoros felett összeér a szirt, Az ördög torka szájba nyílik ott,

Villognak a kemény gránitfogak, És egy halványkék repedés csupán Az ég. Menekülő utadat arra vedd

Lélek, különben itt tart a pokol.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
„Ördögszoros” · Sándor Reményik · Poetry Cove