„Itt küldök egynehány képeslapot.
De rájöttem már, hogy mért nem kutat
A fürge fényképész itt templomot.
A felhőkarcoló hétköznapok
Égbefúrták ormótlan fejüket:
Eltűnnek ötven emelet tövén,
- Hiába tornyosak az ünnepek.
A vörös téboly vak falansztere
Lerontja másutt a templomokat -...
Itt - e titáni égberohanásban
Az Isten nem halt meg, - csak lemaradt.
Ide erdélyi hegyek kellenének,
Hegyek a felhőkarcolók mögé -
Hogy tündököljön az örök Arány,
És kitűnjön: a dicsőség kié.”