Skip to content
1890–1941

Nem urad és királyod

Sándor Reményik

Kicsi leány, hidd el nekem: Nincs olyan férfi, Aki egy lány tökéletes Szerelmi szent-áldozását megéri.

S ha volna is: hogy követelheti, Hogy megtagadd magad? Te Lélek vagy: kiolthatatlan Fény, Megsemmisíthetetlen külön-lény,

Isten-gondolta külön-gondolat. S kötötten is szabad. Szabad. „Semmiért Egészen”??

Istenkísértő őrült akarat Képzelhet csak el így, rabnőjeképpen. S hiába úgyis: Nem lehet egészen.

Megíratott, hogy: „Az egyén szabad Érvényre hozni mind, mi benne van, Csak egy parancs kötvén le: szeretet.” De szeretni csak szabadon lehet.

Egyenlő méltósággal. Külön világ, szemben külön világgal. Az eggyéolvadásuk: csoda, ünnep. De nincs embernek emberen hatalma.

És semmi sincsen, amit követelhet. Azért, ha jönne modern Farao, Ki lelked vágyik leigázni, Az Isten képét benned megalázni

S gúlához követ hordani marasztal: Pattanj vissza acélos daccal! Kicsi leány, akárki lesz a párod: Te önmagad vagy, és ő önmaga.

Együtt: Isten két iker-csillaga. Kicsi leány, akárki lesz a párod: Szegény, szánandó embertársad ő, Nem urad és királyod.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Nem urad és királyod · Sándor Reményik · Poetry Cove