Ne szóljatok

Ne szóljatok, és ne mozduljatok, Fojtsátok vissza lélekzetetek... Nézzétek: fa vagyok, Reszketnek rajtam a színes levelek.

Egy vékony, vékony tündér-cérnaszálon, Életen túl, innen a halálon Még tartja őket valami csoda... Pedig elmult Halottak napja is,

Mi most nem hull le, nem hull le soha, Ne szóljatok, és ne mozduljatok, - Egy pillantás, egy sóhajtás elég: És lehullnak a legutolsó álmok,

És meghalnak az utolsó mesék. Ne szóljatok és ne mozduljatok, Egy nesztelen lépést se tegyetek, - Mi most nem hull le, nem hull le soha,

Hátha örökké tart ez a csoda, Hátha nem hullnak le a levelek...