Az ablakom, a Rendház ablaka
Napnyugat fele néz.
Magyarországra néz.
És alkonyatkor állok ablakomba,
És nézek ki, és nézek önmagamba,
Kalandoztatom tekintetemet
Nagyvárad tető-tengere felett
El egész a rónaság pereméig.
S gondolom: ez már így lesz véges-végig,
Hogy a nap arra megy le mindörökké.
És onnan nem kel fel már soha többé.