Ha ti tudnátok azt,
Be furcsán lappang egy-egy vers mögött
Az egyszerű,
A sokszerű,
A kisszerű,
A nagyszerű való!
Erdőégésből néha szikra pattan,
A háta mögött láthatatlanul
A rengeteg lobog.
(De néha versben ég a rengeteg,
S egyetlen szikra lobbantotta fel,
Mely mindörökre látatlan marad.)
Viharból néha viharmadár röppen,
Mélyen, mélyen alatta
Morajlanak nem sejtett tengerek.
(De néha versben viharzik a tenger,
S ki tudja, merre tűnt el a sirály,
A víz színét szárnyával fölverő.)
Sárga levelet sodor messzire,
Időn, teren, mulandóságon át
A pantheonok ormára a szél.
(De néha nincs ősz, őszi lomb mögött,
S az ősz mögött csak egy beteg levél
Aranylik árván és rejtelmesen.)
Ha ti tudnátok azt,
Be furcsán lappang egy-egy vers mögött
Az egyszerű,
A sokszerű,
A kisszerű,
A nagyszerű való!