Vajjon mi lesz az, ami megmarad
A lelkem drága szülötteiből,
Ha majd az Idő rajtuk áthalad?
Kerék alatt marad a szívem vére,
Vagy fölvesz egy-két csöppet szekerére
Az Idő, aki vad lovakat hajt?
És meddig viszi majd?
Keres számukra jövendő napokban
Egy, a maihoz hasonló talajt?
A hivatottak sokan vannak,
A választottak kevesen.
És választottak vannak-e vajjon?
A hangulatok gyűrűk a tavon,
De mi lesz, ha majd kisímul a tó:
A nép lelke, mely gyűrűket vetett? -
És mi az, ami örökkévaló?!
De balga módra mit kérdezgetek?
Ha csak egy lelket szebbé, jobbá tettem,
Ha csak egy szívbe szent magot vetettem,
Ha csak egy lángot növeltem az égig
Egy ügyet védtem utolsó csepp vérig:
Mit érdekelnek korok, emberek,
S hogy meddig emlegetik nevemet,
És meddig élek énekesek ajkán,
Ha földi parttól eloldódott sajkám?
Ha így éltem, ha így alkottam én:
Beiktatódott ez a költemény
A világ örök fundamentumába,
Isten szívébe és önnönmagába.
S nincs ami onnan kitépje, kivágja.