Az alvilági réteken
Akik bolyongtok énvelem,
Lelkek, látjátok-e?
Fekete fűzek közt az ott
A Lethe tüköre.
Békés folyó, boldog folyó,
Inni belőle ó be jó,
Lelkek, akartok-e?
A víztükör közel,
Szent feledés, jövel!
Pár korty ital...
Aztán kihal
Mi bennetek még emlék, álom,
Mit áthoztatok a halálon.
Most holtak bár - de nem egészen:
Azután készen lesztek, - készen.
Pár korty ital...
Aztán kihal
Minden, mi hajdan dicső, drága volt,
Nézzétek, van már, aki meghajolt,
A füzek közt az ott a Lethe,
Lehajoltok-e tükörére,
Feledést isztok-e?
Vagy, - van a szíveteknek egy sebe?
Mély és örök,
Mit nem födtek be dübörgő rögök?
Mi fölszakad
A föld alatt,
Amit akartok magatokkal vinni,
S melyre nem lehet,
Melyre nem szabad szent feledést inni!