Kötelesség: Te mázsás Kanti szó!
Élőnek élet-elixírje vagy,
S a haldoklónak is - injekció.
Kötelesség, Te mázsás Kanti szó,
Csak Te ne hagyj el, Te maradj velem,
Áltass, hogy tennem kell, amit teszek,
Ha örömöt már nem szerez nekem
Ha torznak érzem és félszeg bolondnak,
Ami lelkem lelkéből vétetett:
Harsogd fülembe irgalmatlanul:
„Nem számít, hogy Te minek érezed!”
Nem számít a félszegség érzete,
Nem számít az öröm, s a fájdalom,
Parancs, törvény, ha nem is élvezet:
A víznek lezúgni a gátakon.
Ha nem lehetek a muzsák kegyeltje,
Hadd legyek hát a fekete kovács,
Legyen dalom a gyötrelem szülöttje,
S üllőn formálja ki a kalapács.
Ki hittel harcol, könnyedén halad,
Hittelen vívni és reménytelen,
És céltalan - ez aztán feladat!
Élőnek élet-elixírje vagy,
S a haldoklónak is - injekció,
Áltass hát, hogy a dalom misszió,
S dalolnom kell, míg szívem megszakad
Kötelesség, Te mázsás Kanti szó!