Kicsi lányok: kicsi menyasszonyok
Jöttek ma itt is, ott is szembe vélem,
Fátylasan, koszorúsan, nagyosan,
Tiszta fehérben.
Csupa-csupa kicsi fehér menyasszony...
Jártak az utcákon, a tereken,
Fehér volt tőlük város és világ, -
De valamennyi: vőlegénytelen.
Vagy talán mégsem... mert a vőlegény
Láthatatlanul köztük lebegett,
Mint egy májusi mély lélekzetvétel,
Mint egy pünkösd előtti lehelet.
A templom előtt áhítattal álltak,
S oly furcsa áhítattal néztem én:
Bérmáló lánykák, első áldozók,
Mennyi menyasszony, - s csak egy vőlegény.
Ezen az egyen nem lehet vitázni,
Ez az egy mindíg, mindenkire vár,
A Tavasz ő, a Szentlélek maga,
Örök ifjúság, mennyből jött sugár.
Zenghet aztán Énekek éneke:
Valódi nászok bíbor kardala,
Ily üveg-hangon nem zeng semmi már,
Mint ez a májusi litánia.
És jöhet aztán a tündérkirályfi,
Akkor sem lesztek ilyen boldogok,
Fehér virágok, első áldozók,
Vőlegénytelen kis menyasszonyok.