Jólész -: felsőgömöri kis falu -
Bűbájosan most mért zeng a neved?
S mért jut eszembe éppen most és itt?
Jólész - a lelked oly messze virít,
Mint Negojtól a Gerlachfalvi csúcs;
Mint Szebentől a pelsőci hegyek -
Mint a Leány-kő: Anyám lány-kora.
Jólész - oly messze virít a neved.
De erdők, erdők vannak itt és - ott.
Erdők, erdők, szűzek, hallgatagok -
Erdők ölén itt vándorolgatok -
S érzem, Jólész, a neved illatát.
Erdőid ölén tűzte fel Anyám
Sírba-vitt menyasszonyi fátyolát -
S feltűzte tiszta kézzel, öntudatlan
Mindazt, mibe én belesodortattam:
Minden bűnömet s minden versemet.
Jó-lész?? kérdezte komolyan Anyám.
Bár felelhettem volna: Jó-leszek.
Erdők, mélyek, szűzek, hallgatagok:
Ó, erdők, erdők vannak ott és - itt.
Erdőt lélekzelt gyönge tüdejével
Anyám, s beszívta erdők titkait.
És erdő-mester volt a nagyapám.
Én nem vagyok az erdők Mestere -
Az erdők az én nagy Mestereim.
Úgy ülök a sziklák közt hallgatag:
A legnagyobb Iskola padjain.
Jólész, felsőgömöri kis falu:
Három kislány hajdani otthona,
Van-e most körülötted olyan béke,
Mint itt, hol léptem puhítja moha?
Van-e most körülötted olyan Béke
Jólész, amilyet én kívánok Néked?
Míg dübörög észak felé a föld,
S északi-fényként ezer-faluk égnek?!!