Skip to content
1890–1941

Jofka

Sándor Reményik

14 augusztus... a csillagok Hullani akkor indultak az égről... Béke egéből árva bukó-csillag: Akkor indult egy ifjú katona

Millió mással a végzet elé. De Jofka fogta az ő végzetét. A hullni indult ifjú katona Háta mögött aranyló délibábok,

Első lángolás, - első csalódások... Álom-magok, - de nem nőtt csoda-fájok. Mert Jofka várt a messze Ázsiában, Vladivosztokban, vérben, pusztulásban,

Hogy ott üsse fel kis virág-fejét A vörös csillag-hullás közepén. Oroszba oltott halk magyar remény.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Jofka · Sándor Reményik · Poetry Cove