Skip to content
1890–1941

„Idill” a magasságban

Sándor Reményik

Vihar ment végig a hegyélen. - - A gyökerei megmozdultak. Az órjás, látva végzetét Társa felé nyujtá kezét:

Tarts meg, - vagy téged is lezúzlak! És tompa jajjal rázuhant. Elállt a hegy lélekzete, S egy percre a patak alant.

A másik meghajlott bele, De felfogta és megtartotta őt. Egyik a másikra támaszkodva: Most így állnak a Teremtő előtt.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
„Idill” a magasságban · Sándor Reményik · Poetry Cove