Költő-testvérem, a Múzsához menj el,
Csókold meg helyettem is a kezét,
Mondd meg neki: tudom, már nem szeret,
De nem haragszom rá.
Ő szent és igaz, szép és szigorú,
És szeszély nélkül való hajadon,
Ő tudja, mit csinál.
Ha elfordult tőlem: megérdemeltem.
Ha nem szeret: rászolgáltam bizonnyal.
Csak arra kérem őt,
Szeressen ezután is titeket:
Költő-társaimat.
Mert nekem most már ti vagytok az élet,
Bennetek találom meg magamat.
Egyik madár a másiknak dalára
Igazán akkor kezd figyelni csak
Ha maga néma lett.
Költő-testvérem, a Múzsához menj el,
Én nem haragszom, hogy már nem szeret.
Csókold meg helyettem is a kezét.