Mint keskeny fénysarló, a holdnegyed
Megáll most sok-sok temető felett.
A névtelenség fedte sírokat
Simítva, fénybetűket irogat.
Fényjeleket egymástól egy araszra,
Fejfára, fűre, zörrenő harasztra.
Fényhimnuszt ír, akiknek nem jutott
Se nagyezüst, se babér, se dalok.
Kik dalolatlan pihennek a sírba
És nincs a keresztjökre mi sem írva.
Mint keskeny fénysarló, a holdnegyed
Megáll most sok-sok temető felett.
Engeszteli a sok-sok árva vért,
Ami kihullott s nem tudta: miért.
Engeszteli, akik mártírként háltak
S nem tudták: a halál mi mélyen altat.
Akiknek nem volt soha semmiök,
S kiknek reménye derékba törött.
Mint keskeny fénysarló, a holdnegyed
Mereng a puszta temetők felett.
Mintha tartozást kén’ lerónia
S milljó fej körül volna glória.