Skip to content
1890–1941

Én most...

Sándor Reményik

Én most ki nem bírom a papi szót, Templomba járni én most nem tudok, Szívembe tőrként döf minden ámen S úgy érzem, rám dőlnek a templomok.

A belsőm csupa véres lázadás, Szeretném sivíttatni az orgonát, Hogy a boltívek alá törjenek Sikoltó, rémes disszonanciák.

Szeretnék visszadobni minden áldást, Csak vissza, vissza mind, akár az átkot, És perelni az Istennel vég nélkül, Hogy így alkotta meg ezt a világot.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Én most... · Sándor Reményik · Poetry Cove