Cél felé futó vonatok elé
Hótorlaszt emelget a Nemere:
„Hé emberkék, van-e sok dolgotok?
Látjátok, nekem nincsen semmi se.
Csak szép, bő, fehér halált ontani,
Csak játszani a farkasbőrös Téllel,
És a ti dolgotokat rontani
Lázadó, büszke, kegyetlen szeszéllyel.
Én nem vagyok szerelmes senkibe,
Én üzletet nem kötök senkivel,
Nekem nincs féltő gondom semmire,
S azt se bánom, ha senki sem szível.
Szálló pehelyből, halk halotti neszből
Kovácsolom a nagy kerékkötőt,
A dübörgő erővel szembe szegzem
A mozdulatlan, hangtalan erőt.
Vagy fütyülök, huj, hosszan, élesen,
Élesebben, mint mozdony valaha.
Mozdonyok vészfüttyeit elnyelem -
És testvérem a székely éjszaka.”