Skip to content
1890–1941

Egyhangú dallam - s talán mégis új

Sándor Reményik

Zeng az erdő - Bár kopár s lombtalan - Zeng az erdő. A cinke -

Mi mindent rejt egyhangú dallama: Hóvirág csenget, Somvirág sárgáll S ibolya kékell benne,

Ibolya - A cinke Színeket rejtő szürke dallama Most köszöni és így köszöni meg

Mindenkinek, Hogy él, Hogy irgalomból, kegyelemből, Ingyen kapott szeretet-eledelből

Kibírta a telet. S zengek most én is. Kopáran bár, és lombtalanul még: Utánozom a cinke énekét.

S hangomban mintha - Pedig milyen egyhangú dallama - Oly különösen, mint még tán soha - Sírokról lopva bár,

És oda visszalopva -: Hóvirág csengne, Somvirág sárgállna, S ibolya kéklenék,

Ibolya...

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.