A harkály kopogtat egy vén fenyőfát.
Én a botomra dőlve hallgatom,
Mint harmadik.
Különben csend lakik
Körül az erdőn.
Mit gondolsz öreg: meddig élsz még?
Azt jól tudják az istenek,
Akik az életem kimérték.
Mit gondolsz öreg, hogy mi lesz belőled?
Bizony mondom, nem függ az se tőlem,
Se tőled.
Az emberektől függ tehát?
Az ember nagynak képzeli magát.
Mit gondolsz mégis:
Hiszed, hogy asztalt terítenek rajtad,
S melléd telepszik egy vidám család?
Vagy ágy leszel, mely mélyen, hűsen altat
A nap heve után?
Szólj, mit hiszel hát, vén embertelen?!
Mit tudom én!
Bölcső leszek talán.
Talán koporsó. Oly mindegy nekem.