Fényt látok, csillag fényét, amint rezdül
Szédítő messzeségeken keresztül.
És elmondom, hogy be szépen ragyog
Ott fenn - s e tudatban nyugodt vagyok.
Pedig, mire a fény hozzámig ér:
Csillag - úgy lehet - nincs a fény helyén.
A fény, míg jött a világürön át,
Elfedezett egy nagy tragédiát.
S a kisugárzás, mit szemeim látnak:
Haldokló lángja egy halott világnak.
Látjátok, amit a költő mutat:
Sokszor e fény is halott hangulat.
Lángot jelentett, friss, patakzó vért,
S kihűlt, megaludt, míg hozzátok ért.
Lelkek világürjét hidalta át, -
S míg áthidalta, elveszté - magát.
Lelkek szálait csokorba kötötte,
S elveszett a szív a kéznek mögötte.
Más hangulat van a régi helyén,
Vagy - semmi sincs már a költő egén.
A régi hangulat halott, halott,
De nektek él még, nektek még ragyog.